Sárga ragyogás

Anyukám kertjében vidéken rengeteg nárcisz van, hosszú sorok kígyóznak egymás mellett. Minden látogatásunk alkalmával nagy csokor nárcisszal térünk haza. Itthon beragyogják az egész szobát, olyan jól esik rápillantani.

Ha kézimunkázok, itt ülök mindig a kanapén, mellettem az asztalkán az elmaradhatatlan kávémmal. Az  esetleges "baleset" elkerülése végett a bögre alá mindig kerül alátét. 

A vasalható gyöngyök jól funkcionálnak alátétként, már bizonyítottak, így egy nárciszos alátét készült. 

Élvezzétek a tavasz minden napsugarát!

Szeretettel 

Melinda

Akinek nincs esze...

...legyen notesze. Bizony úgy tűnik, hogy az eszetlenek csoportjába tartozok:) Sok noteszem, füzetem van, és bizony a telefonomat is használom, hogy a fontos dolgokat meg tudjam jegyezni. Bár ez abból is következhet, hogy szenvedélyes lista író vagyok: elintéznivalók, tervek, hirtelen ötletek.

Karácsonykor elkezdtem horgolni egy kendőt, jött is a gondolat, hogy rendszeresíteni kellene egy horgolós füzetet, ami arra szolgál, hogy a nagyobb munkák jellemzői (tűméret, fonal fajta, felhasznált mennyiség, színkód, sőt az is, hogy honnan szereztem be a fonalat) egy helyen legyenek összegyűjtve. Nem utolsósorban számomra azért is praktikus, mert sok-sok megkezdett munka van, amelyek ha hosszú kihagyás után ha újra kézbe kerülnek, már azt sem tudom, hányas tűvel horgoltam, vagy hogy éppen honnan szereztem be a fonalakat hozzá.

A füzetborítót rövid pálcákkal horgoltam végig, kezdőknek is ajánlott, jól be lehet gyakorolni közben a pálcákat. A keresztszemes hímzés tanulsága: lazán kell hímezni az x-eket, nekem kicsit összehúzta a horgolt sorokat a hímzés.

A poháralátétet vasalós gyöngyökből készítettem. Jó kis szórakozás volt pár órán keresztül, míg minden műanyag gyöngy a helyére került.

Szeretettel 

Melinda

Bejegyzés arról, hogy szeretnék..

..megtanulni fényképezni.

Az a helyzet, hogy van egy jó (valaki által jónak mondott), nem a legújabb típusú fényképezőgépem. És én annyira, de annyira szeretnék megtanulni JÓ képeket készíteni.  

Aztán valahogy itt mindig elveszítem a lelkesedést, mert ekkor jön a képbe, hogy soha semmire nem jut időm. Vagy másképp megközelítve: lehet, hogy elaprózom magam? Sok dologba belefogok, és így a felének a végére sem érek. Csak lógnak a levegőben a megkezdett projektek, a fejemben meg repkednek az ötletek. (igen, mindig megfogadom, hogy rendszeresítek erre a célra egy füzetet)

Mert akkor azt mondanám, hogy de most a fényképezésre koncentrálok, a többit félre teszem.

Gondoltam, elmegyek egy hétvégi gyorstalpaló tanfolyamra, de R férje azt mondta, szerinte csak pénzkidobás lenne. A is azt mondta, hogy olyanra inkább ne. De azt is mondta, hogy gyakoroljak. Sokat, sok helyen, kitartóan. Olvassak a fényképezésről. Nézegessek képeket. És utána újra próbálkozzak. 

Meg hát azt is mondta, hogy a fény a barátunk. Hétvégén volt fény, gyorsan elő is vettem a gépet.

Nem, most sem születtek maradandó alkotások, de legalább hoztam pár képet a blogra.

Nagyon szeretem ezt a kottakoszorút, most éppen nyúl van a közepén, de karácsonykor apró, csillogó karácsonyfa díszeket ragasztottam a nyúl helyére. A régesrégi kottafüzetre a bolhapiacon akadtam.

Egyszer már levettem a falról, de tényleg annyira hiányzott, hogy visszatettem. Valahogy üres volt a szoba nélküle.

Ha tetszik nektek is, vágjatok bele,nagyon egyszerű, a pinteresten sok-sok leírás található az elkészítéséről.

Még tart a bodzaszezon!

Nálunk a Völgyben még biztosan.... Ott mindig hűvösebb van, és legalább egy héttel eltolódik a bodza virágzása, így idén sem maradtunk le róla.

Tavaly a citromfű szörpöt csak a felbontás = ízminta vétel után tudtuk megkülönböztetni a bodza szörptől. Ezt elkerülendő idén helyes címkéket tettem az üvegek nyakára.

És készült még isteni bodzafagyi is, aminek íze feledteti a macerás elkészítését...

A régi sörös "láda" csiszolás, festés és újabb csiszolás után épp megfelelő helynek bizonyult az üvegeknek. ( a bodzák később mennek a sötét kamrába télire, de a tartó marad a konyhában)

Vannak emberek....

......akikkel, ha nem is sűrűn, de találkozok, borzasztó jó hatással vannak rám.
Inspirálnak. Motiválnak.
Általuk tervek indulnak el a fejemben, és a találkozás után mindig annyira jó érzésem van, hogy "igen, ez hiányzott, ez kellett nekem".

Ilyen Té, aki három gyerekkel, egy férjjel, egy kutyával él együtt a természettel vidéken. A házuk egy dombon van, a kert a rétig fut le, a végében a patak. Ha hozzájuk megyünk, mindig tudom, hogy utána egyfajta nyugalmat fogok érezni. Átgondolom, hogy lejjebb kell adni mindenből, hogy nem érdemes rohanni, és fenébe ezzel a fogyasztó társadalommal, ahol mindig hajtunk valami jobbért, szebbért, többért.
De ilyen eSZ is, akit utoljára már tudatosan kértem, hogy találkozzunk, mert inspirálódni vágyok. Általa. Terveket akarok szőni, utakat és lehetőségeket akarok magam előtt látni.

Nos, az utolsó inspirálódásunk vége az lett, hogy elhatároztuk, jövőre elutazunk Korfura. Csak mi ketten. Az ország kiválasztásánál nem kis szerepet játszott, hogy az előszobai hacacáré (értsd: tapétázás) miatt ki kellett pakolnom az összes könyvet.
Ha meg már kipakoltam, át is válogattam, mi az, ami marad, mi az, ami padlásra kerül. Akkor akadt kezembe Gerald Durrel Az amatőr természetbúvár c. könyve.
És akkor beugrott, hogy én egy időben gyermekkoromban amatőr természetbúvár akartam lenni. Ne tessék nevetni! Mármint főfoglalkozásként ezt jelöltem meg.
Mivel eSZ meglátta a könyvet, és be is szerezte a fiúknak egy antikváriumban, már ott is volt a gondolat, hogy nekünk Korfura kell utazni. És egy hetet ott eltölteni. Nem szállodában, nem apartmanban, hanem egy kis faluban. Ahol majd reggelente a piacra járunk, azt esszük, amit a helyiek, és bejárjuk az egész szigetet.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, aki egyszerűen fognak egy hátizsákot és belevágnak egy utazásba, több elszántsággal, mint pénzzel.
Persze pénz az kell, így megtárgyaltuk, hogy perselyben fogunk gyűjteni.
Én minden este kiürítem a pénztárcámat és a 200 és 100 forintosokat beledobom. (feltéve, ha akadnak elfekvőben)

Ha meg már persely, nevezetesen egy befőttes üveg, gondoltam, legyen stílusos az úticélhoz, jusson eszembe mindig, hogy mire is gyűjtök. És töretlenül dobálom- van rá egy évem......

Befőttes üvegbe zárt emlékek

Fimo csipeszen

Áron rajzait a szobájában eddig nemes egyszerűséggel celuxszal rögzítettem az ajtóra. Pár átalakítást tervezek a szobájában, ennek az ajtó is áldozatul esett. Egy dróthuzalt feszítek az ajtókeretre, erre szeretném a rajzokat felcsipeszelni. Tetszenek a színes csipeszek is, de gondoltam, hogy kicsit bohókássá teszem a fimo figurákkal. Ilyenek lettek:

Szolgálati közlemény / ELKELT!!!!!

Eladó egy "importból visszamaradt" olló:)

Részletek: melcsillakukacgmail.com

Bobina

Már korábban is készítettem egy "prototípust", tegnap meg elérkezettnek láttam az időt, hogy még néhány elkészüljön. Mivel megtaláltam az alkalmas tárolódobozt, főleg, ha kistestvérek is születnek, töröm a fejem, hogy mit lehetne a doboztetőre hímezni:)

A készítés ügymenete: kartonból kivágtam a sablon alapján (én jó vastag kartont használtam -szalagos irományfedél) a bobinát. Az anyagra szintén rámásoltam a sablon körvonalát, ráhagyással körbevágtam. A ráhagyást bevagdostam, hobbyragasztóval lekentem a kartont, rásimítottam, a karton hátuljára is tettem körbe ragasztót, és a kis bevagdosott fülecskéket ráragasztottam. Mivel a hátulja így még elég csúfos volt, kivágtam filc anyagból egy darabkát, és ráragasztottam.

Kedves anyaggal jól bánó lányok! Légy szíves segítsetek, hogy van-e más lehetőség, bevonni egy karton bobinát? A másik problémám, hogy az anyagra golyóstollal rajzoltam, és hát hmmm... azért volt, hogy átütött a toll az anyag színén. A hobbyragasztó elég jól szolgált, de van valami speckó ragasztó is? És hát elég piszmogós volt az íves részeknél az anyagot pont úgy ráfeszíteni, hogy szép feszes legyen.

Mivel még szívesen készítenék párat, örülnék minden jó tanácsnak!

Báránykák

Ollóőrök és lógókák....
Design: Plain and Fancy "Spring Patches"
Fonalak: TGA, WDW (szemre válogatva:))
Anyag: Cashel, 28 count


Fimo-ból. Itt gombként funkcionál.

Közeledik a negyedik...

Áronnak alig 2 hét múlva szülinapja lesz. A negyedik. Mivel már ovis, ezért az ovis barátokkal is csinálunk egy közös bulit. Ha szülinap, akkor meghívó, így gyártottam párat. Mert ugye minden egér szereti a sajtot:)

Hőre keményedő gyurmából készültek az egérkék, egyszerű fa csipeszt festettem fehérre, arra ragasztottam rá őket, a szemek pedig mozgó műanyag szemecskék lettek. A meghívó hátulján egy külön lapra van nyomtatva a szöveg, a csipesz fogja össze a két lapot.

Levendula

A múlt héten a városban jártam, az aluljáróban vettem pár csokor levendulát. Minden évben megfogadom, hogy "na,majd idén biztosan ültetek a telken"-aztán valahogy nem lesz belőle semmi. Már évekkel ezelőtt is készítettem ilyen levendula buzogányt, most újra csináltam párat. A maradék levendula virágot összegyűjtöm egy kis zacskóban, jó lesz töltőanyagnak pici párnákba.

Első advent

Helyére került a a karácsonyi bannerem, az ajtóra... kívülre. Remélhetőleg idén sem kél lába, tervezek még vendégváró mikulást az ajtó elé ....

Az adventi koszorú, már szalagokkal.

Ez meg a szomszéddal lebizniszelt adventi naptár. Utána számoltam: 7 évvel ezelőtt készítettem. Megmosolyogtató: kontúr sehol (bár ki tudja, lehet, hogy nem volt a mintán sem), kongréra van hímezve, szerencsére két szállal:):):)

Megyek a konyhába, sütök sütikét, hogy a gyertyagyújtásra legyen az asztalon. Bár most belehúzok, hétfőn Ferenc nap, megígértem, hogy sütök Ferinek is a munkahelyére.

Adventi készülődés

Gyerekmentes hétvégénk volt, amit igyekeztem teljesen kihasználni. De muszáj is volt, mivel jövő vasárnap első advent, de akkor nem lesz időm koszorút készíteni, mert vendégeink lesznek, szombaton pedig mi megyünk vendégségbe. Így jócskán előre dolgoztam!



Ilyen lesz az adventi koszorú, még hiányoznak róla a szalagok, piros-fehér kockásra gondoltam, a terítő is azzal lesz beszegve. Nem látszik a képen, fahéj, csillagánizs, és valami piros tobozféle van rajta.



Ezt az oviba készítettem a csoportszoba ajtajára. Jövő héten csütörtökön már ott is adventi készülődés lesz: mézeskalácsot sütünk a gyerekekkel.

Még nem tudom a helyét, lehet, hogy beviszem a munkahelyemre! A cserép különösen tetszik, fakéregből készítették.

Funkcióját tekintve persely, de nekem megmarad ez a madáretető dekorációnak.

Gesztenye, dió, mogyoró, mandula:

A kertészetben vettem a mikulásvirágot+hozzá a cserepet, annyira aranyos, nem tudtam ott hagyni....:)

Ünnepek előtti számvetés

Mivel jövő hét vasárnap már első advent, csinálok egy kis számvetést, hogy is állok, vagy hogy nem is állok:)

1./ a karácsonyi futóm elkészült, varrásra vár

2./ az adventi naptár elkészítésére esélyem sincs, bár van ugye tavalyi, nagy is- hímzett is, de hát ugye "csak tavalyi":) Reggel kipattant a fejemből az isteni szikra: évekkel ezelőtt hímeztem a szomszéd kislánynak egyet, az jó lenne idén nekünk, én pedig oda adom a mi tavalyi naptárunkat. Át is csattogtam hozzájuk, így lebizniszeltük a dologt, szóval ez is kipipálva:)

3./ a húzottam ajándéka elkészült, nagyon izgulok, hogy tetszeni fog-e neki, eltaláltam-e az ízlését

4./ meglepetésem van messzi barátnémnak is, akivel a húzós talin fogok találkozni

5./ folyamatban van még két ajándék, a mini karácsonyi ajándékozásra készülök vele, na ebbe még bele kell húznom, kb. a felénél tartok

6./ ovónénik és dadusok: hiányzik még egy üveg fedő a négyből, de ez mini minta egy estés, csak összejön

7./ pár lakásdekoráció, karácsonyi ajándék: adventi koszorú, dekupálázs, ajtótáblák karira a szomszéd gyerekeknek, csonthéjas magokból koszorú, de majd mutatom őket, ha elkészülnek.

Szóval az arány nem is olyan rossz, nem állok rosszul, aminek örülök, bár a kolléganőmmel megígértettem, hogy decemberben nem enged már hobby boltba:):)


És két kép, hogy idén mibe kerülnek nálunk a mikulás meglepetései. Mivel a szomszéd gyerekekkel is ajándékozunk mikulásra, nekik is csináltam egyet, Áronnak is. Ez kicsit eltér a hagyományos csomagtól, de nekem tetszik:)

Tökölök---még mindig....

Felkerült az asztalunkra a tökös futó, mese nincs, itt az ősz. Pénteken a kedvenc helyeim egyikébe- a kertészetbe ugrottunk be, be is szereztem bár cserép krizantémot, pedig tudom, hogy a panelben, a melegben úgysem élnek sokáig, de mindig elkap a hév, hogy én mennyire szeretnék ilyen virágot látni a lakásban.

A kistököket is ott vettem, gyertyatartót csináltam belőle. Még soha nem dolgoztam viasszal, gyertyát sem öntöttem, hát ezek lettek. Persze mily meglepő: semmit sem kellett hozzá beszereznem, még kanóc is volt a hobby dobozomban, talán még évekkel ezelőtt vettem, hogy egyszer majd kipróbálom a gyertyaöntést. Hát most kipróbáltam...

Közelről, bár kissé homályos a fotó... Mikor az olvadt viaszt beleöntöttem, épp szinültig voltak a tökök, aztán ahogy a viasz keményedett, kissé összeesett, bemélyedt, gondolom után kellett volna tölteni egy idő után.