Lányszoba

A hétvégi háznak ezt a szobáját szinte csak én használom , így bátran alakíthattam az ízlésem szerint. A szobában (ágy kivételével) csak használt bútorok vannak. A fésülködő asztal szüleim első közös lakásából származik, mint ahogy az éjjeli szekrény is. A kanapét az egyik szomszédunk ítélte kidobásra, a karosszéket a házunk előtt találtam, a kerek asztalt pedig nagynéném padlásáról hoztam le. A többi kiegészítő pedig bolhapiacos. A horgolt takaró és ágytakaró anyukám keze munkája, ő igen kitartó nagy méretű dolgok készítésében, én hamar megunom, és elcsábulok kisebb munkákra.

Ízlések és pofonok, én szeretem ezt a régies stílust, legszívesebben az egész házat így rendezném be.
Szóval akinek felesleges régi ágya, szekrénye, komódja van, jelezze bátran:)

Oda vagyok a fotel lábaiért

A lámpaernyő készítése nem volt a kedvenc elfoglaltságom

Kocsi a bolhapiacról, lefestettem, a csiszolás

még hiányzik. Maci a padlásról.

Anyai dédanyám hálóinge és fehérneműje.

Máig elgondolkodok, milyen vékony dereka volt....

Bőrönd újra gondolva

A zöld éjjeli szekrényt pedig nekem kell újra gondolni, 

nem is tudom, miért gondoltam, hogy a zöld szín 

jó választás lesz, ha lefestem...

Elkészült a szőnyeg is, 

maradék fonalak újrahasznosítása pipa

Szeretettel

Melinda

Egyszerűen ...

... képtelen vagyok mások által kidobásra ítélt dolgok mellett elmenni, ha látok bennük valamit, és úgy gondolom tudnám valamire hasznosítani őket. Most éppen a szomszéd Zsófi (aki időközben nagylánnyá lett, sőt már az öccse is régen kinőtte ezt a széket) kis széke került volna a kukába, ha...
...nem akadályozom meg. Sárga volt a színe, az ülőkéje törött, de olyan pici, aranyos volt, hogy egyszerűen nem hagyhattam, hogy a kukában végezze. Azt egyből eldöntöttem, hogy virágtartóként fog funkcionálni, aztán végül a konyhapultra is felkerült.

 Itt még sárgán kopottan, de már ragasztva.

Szóval így kerül a csizma szék az asztalra.

 A borostyánra nagyon kíváncsi vagyok, meddig fogja bírni, mert eddig mindig csúfos kudarccal végződtek a próbálkozásaim. (pedig anyukám szerint: "ÓÓÓ, a borostyán az olyan igénytelen, bárhová ledugod a tövet, az beáll azonnal!) Jó párszor újat vettem, pótoltam őket, és mivel az utolsó már elég szépen megnőtt, egy karikára formázott drótra feltekertem.

Az óra...

....amit a bolhapiacon vettem.
Vicces, de 200 forintot kértek érte. Hehehe, nem alkudtam:)
Nem is reméltem, hogy működik, legnagyobb meglepetésemre, elemcsere után tökéletesen jár.
Az eredeti színe sötétbarna volt, festettem, megcsiszolgattam, hogy kopottas legyen a hatás.
Nagyon szeretem, most éppen a konyhában van.

(tudom, tudom: fénnyel szemben fotózni....)