2013. augusztus 15., csütörtök

Vannak emberek....

......akikkel, ha nem is sűrűn, de találkozok, borzasztó jó hatással vannak rám.
Inspirálnak. Motiválnak.
Általuk tervek indulnak el a fejemben, és a találkozás után mindig annyira jó érzésem van, hogy "igen, ez hiányzott, ez kellett nekem".

Ilyen Té, aki három gyerekkel, egy férjjel, egy kutyával él együtt a természettel vidéken. A házuk egy dombon van, a kert a rétig fut le, a végében a patak. Ha hozzájuk megyünk, mindig tudom, hogy utána egyfajta nyugalmat fogok érezni. Átgondolom, hogy lejjebb kell adni mindenből, hogy nem érdemes rohanni, és fenébe ezzel a fogyasztó társadalommal, ahol mindig hajtunk valami jobbért, szebbért, többért.
De ilyen eSZ is, akit utoljára már tudatosan kértem, hogy találkozzunk, mert inspirálódni vágyok. Általa. Terveket akarok szőni, utakat és lehetőségeket akarok magam előtt látni.

Nos, az utolsó inspirálódásunk vége az lett, hogy elhatároztuk, jövőre elutazunk Korfura. Csak mi ketten. Az ország kiválasztásánál nem kis szerepet játszott, hogy az előszobai hacacáré (értsd: tapétázás) miatt ki kellett pakolnom az összes könyvet.
Ha meg már kipakoltam, át is válogattam, mi az, ami marad, mi az, ami padlásra kerül. Akkor akadt kezembe Gerald Durrel Az amatőr természetbúvár c. könyve.
És akkor beugrott, hogy én egy időben gyermekkoromban amatőr természetbúvár akartam lenni. Ne tessék nevetni! Mármint főfoglalkozásként ezt jelöltem meg.
Mivel eSZ meglátta a könyvet, és be is szerezte a fiúknak egy antikváriumban, már ott is volt a gondolat, hogy nekünk Korfura kell utazni. És egy hetet ott eltölteni. Nem szállodában, nem apartmanban, hanem egy kis faluban. Ahol majd reggelente a piacra járunk, azt esszük, amit a helyiek, és bejárjuk az egész szigetet.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, aki egyszerűen fognak egy hátizsákot és belevágnak egy utazásba, több elszántsággal, mint pénzzel.
Persze pénz az kell, így megtárgyaltuk, hogy perselyben fogunk gyűjteni.
Én minden este kiürítem a pénztárcámat és a 200 és 100 forintosokat beledobom. (feltéve, ha akadnak elfekvőben)

Ha meg már persely, nevezetesen egy befőttes üveg, gondoltam, legyen stílusos az úticélhoz, jusson eszembe mindig, hogy mire is gyűjtök. És töretlenül dobálom- van rá egy évem......









Befőttes üvegbe zárt emlékek

4 megjegyzés:

  1. Gerald Durrell( nagy kedvencem) 1925- ben született;1935-1940- ig élt Korfun családjával mert Angliát megérintette a háború szele.Korfura is rányomhatta bélyegét - nyomhatta, mondom mert még soha nem jártam ott- a változás, a turizmus és az idő, de a hely romantikája talán nem változott. A tenger sem. Kívánom: váljon valóra a nyaralásotok jövőre és éld át az amatőr természetbúvár minden izgalmas várakozását a természet felé....❤

    VálaszTörlés
  2. kitartást és sok-sok 100-as, 200-ast kívánok az utazáshoz! :-)

    VálaszTörlés
  3. Én nem vagyok sem T, sem Sz.

    Ez lehetett a baj.

    VálaszTörlés
  4. De te vagy iX vagy Ypszilon, aki máskor, más módon, más formában, de hatott rám.

    VálaszTörlés

Válasz

A boldogság kék madara...

Boldogság??? Szeretettel Melinda