Bejegyzés arról, hogy szeretnék..

..megtanulni fényképezni.

Az a helyzet, hogy van egy jó (valaki által jónak mondott), nem a legújabb típusú fényképezőgépem. És én annyira, de annyira szeretnék megtanulni JÓ képeket készíteni.  

Aztán valahogy itt mindig elveszítem a lelkesedést, mert ekkor jön a képbe, hogy soha semmire nem jut időm. Vagy másképp megközelítve: lehet, hogy elaprózom magam? Sok dologba belefogok, és így a felének a végére sem érek. Csak lógnak a levegőben a megkezdett projektek, a fejemben meg repkednek az ötletek. (igen, mindig megfogadom, hogy rendszeresítek erre a célra egy füzetet)

Mert akkor azt mondanám, hogy de most a fényképezésre koncentrálok, a többit félre teszem.

Gondoltam, elmegyek egy hétvégi gyorstalpaló tanfolyamra, de R férje azt mondta, szerinte csak pénzkidobás lenne. A is azt mondta, hogy olyanra inkább ne. De azt is mondta, hogy gyakoroljak. Sokat, sok helyen, kitartóan. Olvassak a fényképezésről. Nézegessek képeket. És utána újra próbálkozzak. 

Meg hát azt is mondta, hogy a fény a barátunk. Hétvégén volt fény, gyorsan elő is vettem a gépet.

Nem, most sem születtek maradandó alkotások, de legalább hoztam pár képet a blogra.

Nagyon szeretem ezt a kottakoszorút, most éppen nyúl van a közepén, de karácsonykor apró, csillogó karácsonyfa díszeket ragasztottam a nyúl helyére. A régesrégi kottafüzetre a bolhapiacon akadtam.

Egyszer már levettem a falról, de tényleg annyira hiányzott, hogy visszatettem. Valahogy üres volt a szoba nélküle.

Ha tetszik nektek is, vágjatok bele,nagyon egyszerű, a pinteresten sok-sok leírás található az elkészítéséről.

*** L O V E ***

Kékesi Csaba Emléktúra 2010.

Minden évben -már öt éve- ősszel végig járjuk ezt a túra útvonalat. A Gödöllői dombságban Máriabesnyőről (Gödöllő) megyünk át Domonyvölgybe. A gyerekek már három éve jönnek velünk (bár Áront már hátihordozóban is vittük), becsülettel végig csinálják az 10 km-t, és egyre jobban megy nekik, persze ők kétszer ennyit teljesítenek: végig futkároznak, előre szaladnak, beszaladnak az erdőbe.
Kékesi Csaba egy nagyon kedves barátom volt, és nagyon fiatalon hagyott itt minket. Mindig együtt kirándultunk, csináltunk végig teljesítménytúrákat. Az ő emlékére találtam ki ezt a túrát. (a sors fintora, hogy éppen ebben az erdőben halt meg motorbalesetben)
Idén is csodálatos időnk volt, bár néha bizonytalankodtam, hogy merre is kell menni - a szülők persze ezt soha nem akarták hallani, meg azokat a mondatokat, hogy "úgy érzem", "az ösztönöm azt mondja", hogy erre vagy arra:) Mindenesetre megpróbáltam határozottnak tűnni:) De örülök, hogy egyre több a vállakozókedvű szülő, akik jönnek velünk gyerekestől.

Hangulatok

A délutáni:
Esik, esik és még mindig esik. Nem zuhog, "csak" esik.


Az esti:
Teát csak ősszel és télen iszok. Vagy ha beteg vagyok. Most akkor itt az ősz?

Reggeli posta

Már pár nappal ezelőtt érkezett, de csak most jutottam odáig, hogy fel is tegyem.
A történet úgy kezdődött, hogy Réka, aki Finnországban él, látta a pipacsos képemet a blogomon. Mivel az egyik kiadványukhoz épp pipacsos képet kerestek, írt, hogy esetleg lenne-e még pár. Volt. Mártit is belevontam a kép keresésbe, nagyon szeretem a természetfotóit, ő is talált párat. Aztán a főszerkesztő asszony kiválasztotta az egyik képemet, ráadásul a címlapfotóhoz, Réka pedig elküldte nekem az újságot:)



Az újságot (Finnország-Magyarország) Helsinkiben adja ki negyedévente a Finn-Magyar Társaság, és így jut el a majd 4300 tagjához Finnország szerte. És most már én is "benne" vagyok: a kép alatt ott van ám a nevem!:)