2013. december 31., kedd

2014

Kívánom, hogy legyen mindenkinek malaca 2014-ben!







2013. december 30., hétfő

Időtlen idők óta ....


... nem írtam bejegyzést. Nem, nem "vonultam vissza", egyszerűen lusta voltam. Lusta voltam elővenni a fényképezőgépet, letölteni, áttölteni, feltölteni. A hímzést/horgolást/kötést nem hanyagoltam, majd mutatom is később, mi készült az eltelt időben.

Na, de most mutatom, mit is hozott nekem a Jézuska Emőtől.
Vágytam rá mindig, mert nálam a lakásban szétszórtan mindig minden (lásd hímzős kellékek) megtalálható, de persze mikor keresem, soha nem találok meg semmit. Egy ideig. Aztán előkerülnek.

Mivel most már van hímzős dobozom, szépen be is rendeztem, és így mindig tudom, hol kell keresnem, ha valamire szükségem van.

Köszönöm szépen még egyszer! Fehér- ahogy én szeretem. Rózsás- ahogy én szeretem.







Berendezve, minden a helyén....




Az asztalt azt hiszem még nem mutattam. A Vaterán vettem, lepukkant dohányzó asztal volt. Mindig is vágytam egy fél asztalra, így miután szét lett vágva, csiszoltam, festettem, majd újra csiszoltam és festettem. Fehérre természetesen. Szeretem a kecses lábait, és praktikus az előszobában.
És még mindig maradt egy fél asztalom.....


2013. szeptember 23., hétfő

Nyakunkon az ősz....


Bizony, bizony.... itt van már.
És meghozta a kanapén való ücsörgés utáni vágyamat is - takaróba csavarva, az esti gyertya-, mécsesgyújtás ideje is elérkezett, sőt csalhatatlan jeleként - számomra - a tea is előkerült.
Szóval itt van, visszavonhatatlanul.
Bár engem mindig kicsit az elmúlásra emlékeztet, tessék kihasználni ezeket a napokat. 
Gyönyörűek a színek, ilyenkor újra beleszeretek a barnákba, sárgákba, bézsbe, sőt még a narancssárgába is.

















2013. szeptember 1., vasárnap

Egy különös házasság






Tehát mi történik, ha egy szép üveg tányér és egy üveg gyertyatartó házasságot köt? 
Egy életre szólót- legalábbis bízok benne...

Természetesen nem én találtam fel a spanyol viaszt, mivel már sokan, sok helyen, különböző formában, különböző színekben "kiszámolták" ezt a matematika példát.
Ellenben tudtam, hogy nekem is szükségem van ilyenre. 
Torta tálat szerettem volna, aztán végül ez a sütis kínáló tál lett belőle. 
Végülis egy torta is ráférne....










PS. A bejegyzés Rékának ajánlva! Látod, elkészültek a kekszgolyók, a válogatós kölök miatt nem csak kókusszal. Villámgyorsan fogy nálunk is:)


 

2013. augusztus 26., hétfő

Pöttyöm....

A rózsák után a pöttyök is a gyengéim. Főleg a piros alapon fehér pöttyök. Egyszer majd teszek egy kört a lakásban a fényképezőgéppel, hogy a fellelhető pöttyökről is számot adjak.

És voltam én is Pötty valakinek, imádtam, mikor így nevezett. Sajnálom, hogy már múlt idő.


 Igazából a homok mécsesek még a nyári dekorációból maradtak az asztalon, de ma este már olyan jól esett meggyújtani őket. Hirtelen rám tört az őszi hangulat: kint szakad az eső, semmi másra nem vágytam, mint a kanapén kucorogni, és horgolni.



















2013. augusztus 19., hétfő

A plasztik feltámadása

Mert feltámadt poraiból, az biztos. Még szerencse, hogy volt itthon még belőle, pedig rakosgattam már ide, rakosgattam már oda- gondolván, soha nem lesz elhasználva. És bevallom tetszik. Most. Ebben a formában. Csipkés, finom és rózsa van rajta.





 A pillangók már csak az utókornak maradnak. Gombostűre tűzve.



2013. augusztus 15., csütörtök

Vannak emberek....

......akikkel, ha nem is sűrűn, de találkozok, borzasztó jó hatással vannak rám.
Inspirálnak. Motiválnak.
Általuk tervek indulnak el a fejemben, és a találkozás után mindig annyira jó érzésem van, hogy "igen, ez hiányzott, ez kellett nekem".

Ilyen Té, aki három gyerekkel, egy férjjel, egy kutyával él együtt a természettel vidéken. A házuk egy dombon van, a kert a rétig fut le, a végében a patak. Ha hozzájuk megyünk, mindig tudom, hogy utána egyfajta nyugalmat fogok érezni. Átgondolom, hogy lejjebb kell adni mindenből, hogy nem érdemes rohanni, és fenébe ezzel a fogyasztó társadalommal, ahol mindig hajtunk valami jobbért, szebbért, többért.
De ilyen eSZ is, akit utoljára már tudatosan kértem, hogy találkozzunk, mert inspirálódni vágyok. Általa. Terveket akarok szőni, utakat és lehetőségeket akarok magam előtt látni.

Nos, az utolsó inspirálódásunk vége az lett, hogy elhatároztuk, jövőre elutazunk Korfura. Csak mi ketten. Az ország kiválasztásánál nem kis szerepet játszott, hogy az előszobai hacacáré (értsd: tapétázás) miatt ki kellett pakolnom az összes könyvet.
Ha meg már kipakoltam, át is válogattam, mi az, ami marad, mi az, ami padlásra kerül. Akkor akadt kezembe Gerald Durrel Az amatőr természetbúvár c. könyve.
És akkor beugrott, hogy én egy időben gyermekkoromban amatőr természetbúvár akartam lenni. Ne tessék nevetni! Mármint főfoglalkozásként ezt jelöltem meg.
Mivel eSZ meglátta a könyvet, és be is szerezte a fiúknak egy antikváriumban, már ott is volt a gondolat, hogy nekünk Korfura kell utazni. És egy hetet ott eltölteni. Nem szállodában, nem apartmanban, hanem egy kis faluban. Ahol majd reggelente a piacra járunk, azt esszük, amit a helyiek, és bejárjuk az egész szigetet.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, aki egyszerűen fognak egy hátizsákot és belevágnak egy utazásba, több elszántsággal, mint pénzzel.
Persze pénz az kell, így megtárgyaltuk, hogy perselyben fogunk gyűjteni.
Én minden este kiürítem a pénztárcámat és a 200 és 100 forintosokat beledobom. (feltéve, ha akadnak elfekvőben)

Ha meg már persely, nevezetesen egy befőttes üveg, gondoltam, legyen stílusos az úticélhoz, jusson eszembe mindig, hogy mire is gyűjtök. És töretlenül dobálom- van rá egy évem......









Befőttes üvegbe zárt emlékek

2013. augusztus 8., csütörtök

Egyfajta függőség....

A napokban elkezdtem - végre valahára - hímezni egy rózsás képet. Megláttam,oda voltam érte és tudtam, hogy kell nekem. És akkor bevillant, hogy a rózsákhoz való viszonyom valami érthetetlen vonzódás részemről. Ahogy körülnéztem a lakásban, konstatáltam, hogy ez erősen meg is mutatkozik a lakás minden pontján. Nos, fogtam a fényképezőgépet, és dokumentáltam.
Figyelem! A nyugalmat megzavaró képek következnek - abban az esetben, ha valaki túlságosan soknak találja. Egyébiránt már Ká, a kolléganőm meg is jegyezte, hogy komolyan aggódik fiúgyermekem neveltetése miatt. Aggodalomra ellenben semmi ok, a rózsák a gyerekszoba küszöbét nem léphetik át.


Rajtuk ülve, bennük aludva


Egyszerűen csak lógva

Az előszobát dekorálva

Kosarat díszítve, bolhapiacról zsákmányolva


Kőre ragasztva, gyertyaként öntve
Fémdobozként, táskaként, kulcson lógva

És még mindig nem elég: előszobai tapétaként

2013. március 25., hétfő

2013.március 25. ????

Kinézek az erkélyen, és ezt látom.... A naptár téved, vagy én? Mindenesetre készülünk a Húsvétra. Mert idén is lesz. Reméljük, már nem hóval.



 És a húsvéti dekoráció....










 És mire jó az állatos keksz? Természetesen dekorációnak. Főleg, ha van benne bárány, nyúl és kakas.


2013. február 23., szombat

Megkésett Valentin nap???

Hát van ilyen, nálam most van:)


 
 
 
 



2013. január 30., szerda

Padláskincsek

Pár hete újra felmentem a padlásunkra kutatni. Érdekes, ahányszor felmegyek, mindig találok valamit..... Most éppen ezt a komplett teás csésze készletet (majd mindegyik kistányér, és a hozzátartó csészék is meg vannak, sőt még egy tejkiöntő is tartozik a készlethez), és nagyon oda vagyok a teáskannért, a cukortartóért. Anyukám mondta, hogy az esküvőjükre kapták 1961-ben (!!!!) nászajándékba.


A fehér őrületem még mindig tart..... Számtalan dolog vár arra, hogy átfessem (csak a teljesség igénye nélkül: kakukkos óra, kerek dohányzó asztal - aminek igazából csak a felére van szükségem-, fűszertartó egy régi konyhaszekrényből, kosarak) Most éppen a jácintos virágtartót festettem be, előtte sima nyers fa volt. És vettem fehér cipős szekrényt, és vettem fehér étkező asztalt - így most már a székeket is átfesthetem....Természetesen fehérre:)



2013. január 20., vasárnap

Kubu, a vitaminbomba

 
Judittal már olyan régen terveztük a kubu elkészítését Illéskrisz instrukciója alapján, hogy pár hete összetereltük a gyerekeket náluk, és mi nekiálltunk, hogy kubut készítsünk.
A recept pofonegyszerű: narancs, répa, alma, citrom.
Bevallom a fogadtatás vegyes volt: vagy nagyon ízlett, vagy egyáltalán nem:( Áronnak a legnagyobb baja a rostokkal volt, pedig többször át is szűrtem. Hiába, no, a bolti "semmilyenhez" van szokva, ami aztán tényleg szűrt, és főleg higított. Mindenesetre bekerült a befőzős receptkönyvbe....
Készült még két horgolt répa is az üveg nyakára próbaképpen.