"Zé", mint zöld

Áron nélküli hétvégém volt, ilyenkor nem csinálok nagy dolgot a főzésből, gyorsan összecsapok valamit vasárnap délután, hogy legyen meleg vacsorája, és hétfőn én is tudjak magamnak ebédet vinni. De ma ebédre brokkoli krémlevest készítettem magamnak (kenyér chips-szel még neki is bejön). Ahogy megterítettem ebédre, akkor vettem észre a zöldek találkozását az asztalon. Ma szinte egész nap esett a hó, mégis tavaszt érzek- vagy tavaszt akarok érezni. Szeretem ilyenkor a lakásban a tulipánokat, jácintokat, primulákat. Egyébként az ékszerteknősünk is érzi a tavaszt, végre elkezdett rendesen enni, eddig ugyanis sztrájkolt, úgy gondolta, neki tart a téli álom már ősz óta, és akkor nem kell semmi étket magához vennie.

Szombaton pedig a Szépművészeti Múzeumban megnéztük a kolléganőimmel a Boticellitől Tizianóig kiállítást. Még egy hétig tart, de így is hosszú sor kígyózott a múzeum előtt. Konstatáltuk a "hiányosságainak", és házi feladatokkal mentünk haza (mint pl. Erzsébet és Mária milyen kapcsolatban volt egymással, hány éves is volt tulajdonképpen a hermelines hölgy, Szent Lucia kiknek a védőszentje volt, stb.) Zsuzsi és Kati beírhatja magának a piros pontot,lelkiismeretesen utána néztek, én inkább világi dolgokkal foglalkoztam:)
Márciusra beterveztük a Degas-tól Picassoig kiállítást.