2016. február 24., szerda

Bejegyzés arról, hogy szeretnék..

..megtanulni fényképezni.

Az a helyzet, hogy van egy jó (valaki által jónak mondott), nem a legújabb típusú fényképezőgépem. És én annyira, de annyira szeretnék megtanulni JÓ képeket készíteni.  
Aztán valahogy itt mindig elveszítem a lelkesedést, mert ekkor jön a képbe, hogy soha semmire nem jut időm. Vagy másképp megközelítve: lehet, hogy elaprózom magam? Sok dologba belefogok, és így a felének a végére sem érek. Csak lógnak a levegőben a megkezdett projektek, a fejemben meg repkednek az ötletek. (igen, mindig megfogadom, hogy rendszeresítek erre a célra egy füzetet)
Mert akkor azt mondanám, hogy de most a fényképezésre koncentrálok, a többit félre teszem.

Gondoltam, elmegyek egy hétvégi gyorstalpaló tanfolyamra, de R férje azt mondta, szerinte csak pénzkidobás lenne. A is azt mondta, hogy olyanra inkább ne. De azt is mondta, hogy gyakoroljak. Sokat, sok helyen, kitartóan. Olvassak a fényképezésről. Nézegessek képeket. És utána újra próbálkozzak. 

Meg hát azt is mondta, hogy a fény a barátunk. Hétvégén volt fény, gyorsan elő is vettem a gépet.
Nem, most sem születtek maradandó alkotások, de legalább hoztam pár képet a blogra.







Nagyon szeretem ezt a kottakoszorút, most éppen nyúl van a közepén, de karácsonykor apró, csillogó karácsonyfa díszeket ragasztottam a nyúl helyére. A régesrégi kottafüzetre a bolhapiacon akadtam.
Egyszer már levettem a falról, de tényleg annyira hiányzott, hogy visszatettem. Valahogy üres volt a szoba nélküle.
Ha tetszik nektek is, vágjatok bele,nagyon egyszerű, a pinteresten sok-sok leírás található az elkészítéséről.

2016. február 15., hétfő

Nyakunkon a húsvét...

Tudjátok, hogy idén  húsvétvasárnap március 27-re esik?
Ettől korábban legutóbb csak március 22-én volt 1818-ban, és egészen 2285-ig (jajjj, még leírni is fáj) kell várni, hogy újra erre az időpontra essen.

Annyira azért nem kedvelem a korai húsvétokat, mert hát ugye csak úgy húsvét a húsvét, ha szépen zöldül a fű, nyuszik ugrálnak a fűben, a virágok a kertben már kinyíltak, bégetnek a bárányok és legfontosabb: süt a nap.

A legfontosabb talán a "süt nap", mert mi már évek óta a húsvéttól számoljuk a telken az évadnyitást (értsd: a téli hónapok után akkor nyitjuk ki először a házat, jöhet a nagytakarítás) és akkor alszunk először a hétvégi házban. Vagyis jó, ha valamennyire kint már felmelegszik az idő, hogy ne fagyjunk meg éjszaka, bár a fűtést legtöbbször még be kell üzemelni.

Készülve a húsvétra, a múlt héten hímeztem egy apró, bájos samplert.













 

2016. február 8., hétfő

Hétvége

Mindig úgy várom a hétvégét, "hogy akkor majd most biztosan mindenre jut idő": példás háziasszony leszek, sütők-főzök, elvégzem az összes házimunkát, majd ragyog a lakás. Á megtanulja mindazt, amit hétközben nem, és ha kikérdezem el is tudja mondani.
Azonkívül csinálunk jó kis programokat, találkozunk barátokkal.
És ha minden teljesül, jutalomként a kanapén fogok lábat lógatni (=olvasni/hímezni/filmezni).
Vagy nem. Vagy csak nyomokban igen.
A kevés igennek azért nagyon tudok örülni, mert ugye két nap alatt nehéz lenne, hogy minden vágyam teljesüljön....

Szombat délután haza vánszorogtam egy teljesítménytúráról. Most tényleg vánszorgás volt, és úgy éreztem nehezen mozognak a lábaim, fájt a derekam, vízhólyagom is lett. Ráadásul a túra alatt a csatakosra izzadtam a kabát alatt (pedig minimálisan öltöztem alá), ami hazafelé hideg veríték lett.
Tudtam én, hogy a forró víz után már csak a kanapé projekt marad.
Délutánonként éppen oda süt a nap, be is fejeztem egy kisebb hímzést, és mivel végre volt elég fény, fényképeztem is. 
Nem voltam színhű a mintánál, a meglévő kézzel festett fonalak közül válogattam, eleget halmoztam fel évekkel ezelőtt, lassacskán elhasználom őket.