......akikkel, ha nem is sűrűn, de találkozok, borzasztó jó hatással vannak rám.
Inspirálnak. Motiválnak.
Általuk tervek indulnak el a fejemben, és a találkozás után mindig annyira jó érzésem van, hogy "igen, ez hiányzott, ez kellett nekem".
Ilyen
Té, aki három gyerekkel, egy férjjel, egy kutyával él együtt a természettel vidéken. A házuk egy dombon van, a kert a rétig fut le, a végében a patak. Ha hozzájuk megyünk, mindig tudom, hogy utána egyfajta nyugalmat fogok érezni. Átgondolom, hogy lejjebb kell adni mindenből, hogy nem érdemes rohanni, és fenébe ezzel a fogyasztó társadalommal, ahol mindig hajtunk valami jobbért, szebbért, többért.
De ilyen e
SZ is, akit utoljára már tudatosan kértem, hogy találkozzunk, mert inspirálódni vágyok. Általa. Terveket akarok szőni, utakat és lehetőségeket akarok magam előtt látni.
Nos, az utolsó inspirálódásunk vége az lett, hogy elhatároztuk, jövőre elutazunk Korfura. Csak mi ketten. Az ország kiválasztásánál nem kis szerepet játszott, hogy az előszobai hacacáré (értsd: tapétázás) miatt ki kellett pakolnom az összes könyvet.
Ha meg már kipakoltam, át is válogattam, mi az, ami marad, mi az, ami padlásra kerül. Akkor akadt kezembe
Gerald Durrel Az amatőr természetbúvár c. könyve.
És akkor beugrott, hogy én egy időben gyermekkoromban amatőr természetbúvár akartam lenni. Ne tessék nevetni! Mármint főfoglalkozásként ezt jelöltem meg.
Mivel e
SZ meglátta a könyvet, és be is szerezte a fiúknak egy antikváriumban, már ott is volt a gondolat, hogy nekünk Korfura kell utazni. És egy hetet ott eltölteni. Nem szállodában, nem apartmanban, hanem egy kis faluban. Ahol majd reggelente a piacra járunk, azt esszük, amit a helyiek, és bejárjuk az egész szigetet.
Mindig is irigyeltem azokat az embereket, aki egyszerűen fognak egy hátizsákot és belevágnak egy utazásba, több elszántsággal, mint pénzzel.
Persze pénz az kell, így megtárgyaltuk, hogy perselyben fogunk gyűjteni.
Én minden este kiürítem a pénztárcámat és a 200 és 100 forintosokat beledobom. (feltéve, ha akadnak elfekvőben)
Ha meg már persely, nevezetesen egy befőttes üveg, gondoltam, legyen stílusos az úticélhoz, jusson eszembe mindig, hogy mire is gyűjtök. És töretlenül dobálom- van rá egy évem......
|
Befőttes üvegbe zárt emlékek |