2013. augusztus 26., hétfő

Pöttyöm....

A rózsák után a pöttyök is a gyengéim. Főleg a piros alapon fehér pöttyök. Egyszer majd teszek egy kört a lakásban a fényképezőgéppel, hogy a fellelhető pöttyökről is számot adjak.

És voltam én is Pötty valakinek, imádtam, mikor így nevezett. Sajnálom, hogy már múlt idő.


 Igazából a homok mécsesek még a nyári dekorációból maradtak az asztalon, de ma este már olyan jól esett meggyújtani őket. Hirtelen rám tört az őszi hangulat: kint szakad az eső, semmi másra nem vágytam, mint a kanapén kucorogni, és horgolni.



















2013. augusztus 19., hétfő

A plasztik feltámadása

Mert feltámadt poraiból, az biztos. Még szerencse, hogy volt itthon még belőle, pedig rakosgattam már ide, rakosgattam már oda- gondolván, soha nem lesz elhasználva. És bevallom tetszik. Most. Ebben a formában. Csipkés, finom és rózsa van rajta.





 A pillangók már csak az utókornak maradnak. Gombostűre tűzve.



2013. augusztus 15., csütörtök

Vannak emberek....

......akikkel, ha nem is sűrűn, de találkozok, borzasztó jó hatással vannak rám.
Inspirálnak. Motiválnak.
Általuk tervek indulnak el a fejemben, és a találkozás után mindig annyira jó érzésem van, hogy "igen, ez hiányzott, ez kellett nekem".

Ilyen Té, aki három gyerekkel, egy férjjel, egy kutyával él együtt a természettel vidéken. A házuk egy dombon van, a kert a rétig fut le, a végében a patak. Ha hozzájuk megyünk, mindig tudom, hogy utána egyfajta nyugalmat fogok érezni. Átgondolom, hogy lejjebb kell adni mindenből, hogy nem érdemes rohanni, és fenébe ezzel a fogyasztó társadalommal, ahol mindig hajtunk valami jobbért, szebbért, többért.
De ilyen eSZ is, akit utoljára már tudatosan kértem, hogy találkozzunk, mert inspirálódni vágyok. Általa. Terveket akarok szőni, utakat és lehetőségeket akarok magam előtt látni.

Nos, az utolsó inspirálódásunk vége az lett, hogy elhatároztuk, jövőre elutazunk Korfura. Csak mi ketten. Az ország kiválasztásánál nem kis szerepet játszott, hogy az előszobai hacacáré (értsd: tapétázás) miatt ki kellett pakolnom az összes könyvet.
Ha meg már kipakoltam, át is válogattam, mi az, ami marad, mi az, ami padlásra kerül. Akkor akadt kezembe Gerald Durrel Az amatőr természetbúvár c. könyve.
És akkor beugrott, hogy én egy időben gyermekkoromban amatőr természetbúvár akartam lenni. Ne tessék nevetni! Mármint főfoglalkozásként ezt jelöltem meg.
Mivel eSZ meglátta a könyvet, és be is szerezte a fiúknak egy antikváriumban, már ott is volt a gondolat, hogy nekünk Korfura kell utazni. És egy hetet ott eltölteni. Nem szállodában, nem apartmanban, hanem egy kis faluban. Ahol majd reggelente a piacra járunk, azt esszük, amit a helyiek, és bejárjuk az egész szigetet.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, aki egyszerűen fognak egy hátizsákot és belevágnak egy utazásba, több elszántsággal, mint pénzzel.
Persze pénz az kell, így megtárgyaltuk, hogy perselyben fogunk gyűjteni.
Én minden este kiürítem a pénztárcámat és a 200 és 100 forintosokat beledobom. (feltéve, ha akadnak elfekvőben)

Ha meg már persely, nevezetesen egy befőttes üveg, gondoltam, legyen stílusos az úticélhoz, jusson eszembe mindig, hogy mire is gyűjtök. És töretlenül dobálom- van rá egy évem......









Befőttes üvegbe zárt emlékek

2013. augusztus 8., csütörtök

Egyfajta függőség....

A napokban elkezdtem - végre valahára - hímezni egy rózsás képet. Megláttam,oda voltam érte és tudtam, hogy kell nekem. És akkor bevillant, hogy a rózsákhoz való viszonyom valami érthetetlen vonzódás részemről. Ahogy körülnéztem a lakásban, konstatáltam, hogy ez erősen meg is mutatkozik a lakás minden pontján. Nos, fogtam a fényképezőgépet, és dokumentáltam.
Figyelem! A nyugalmat megzavaró képek következnek - abban az esetben, ha valaki túlságosan soknak találja. Egyébiránt már Ká, a kolléganőm meg is jegyezte, hogy komolyan aggódik fiúgyermekem neveltetése miatt. Aggodalomra ellenben semmi ok, a rózsák a gyerekszoba küszöbét nem léphetik át.


Rajtuk ülve, bennük aludva


Egyszerűen csak lógva

Az előszobát dekorálva

Kosarat díszítve, bolhapiacról zsákmányolva


Kőre ragasztva, gyertyaként öntve
Fémdobozként, táskaként, kulcson lógva

És még mindig nem elég: előszobai tapétaként