Padláskincsek

Pár hete újra felmentem a padlásunkra kutatni. Érdekes, ahányszor felmegyek, mindig találok valamit..... Most éppen ezt a komplett teás csésze készletet (majd mindegyik kistányér, és a hozzátartó csészék is meg vannak, sőt még egy tejkiöntő is tartozik a készlethez), és nagyon oda vagyok a teáskannért, a cukortartóért. Anyukám mondta, hogy az esküvőjükre kapták 1961-ben (!!!!) nászajándékba.

A fehér őrületem még mindig tart..... Számtalan dolog vár arra, hogy átfessem (csak a teljesség igénye nélkül: kakukkos óra, kerek dohányzó asztal - aminek igazából csak a felére van szükségem-, fűszertartó egy régi konyhaszekrényből, kosarak) Most éppen a jácintos virágtartót festettem be, előtte sima nyers fa volt. És vettem fehér cipős szekrényt, és vettem fehér étkező asztalt - így most már a székeket is átfesthetem....Természetesen fehérre:)

Kubu, a vitaminbomba

 

Judittal már olyan régen terveztük a kubu elkészítését Illéskrisz instrukciója alapján, hogy pár hete összetereltük a gyerekeket náluk, és mi nekiálltunk, hogy kubut készítsünk.

A recept pofonegyszerű: narancs, répa, alma, citrom.

Bevallom a fogadtatás vegyes volt: vagy nagyon ízlett, vagy egyáltalán nem:( Áronnak a legnagyobb baja a rostokkal volt, pedig többször át is szűrtem. Hiába, no, a bolti "semmilyenhez" van szokva, ami aztán tényleg szűrt, és főleg higított. Mindenesetre bekerült a befőzős receptkönyvbe....

Készült még két horgolt répa is az üveg nyakára próbaképpen.

 

 





 

 



 

 

 

 

 

 

 

Karácsony után....

...elég gyorsan átállok az ünnepek utáni hangulatra. Jó, rendben, igazából már szilveszterkor is nehezen viselem el a karácsonyfát. A fene tudja, mi lehet az oka, de december elején már alig várom, hogy az egész lakás tele legyen a karácsony hangulatával, aztán alig várom, hogy végre eltűnjön. Ettől függetlenül a karácsonyfa marad Vízkeresztig, de addig is szép lassan leépül a karácsonyi dekoráció. 

Múlt hétvégén lementünk a telekre (decemberben pár új bútor költözött hozzánk, a régiektől meg már nem fértem el, muszáj volt levinni), kutya hideg volt, de azért sétáltunk egy nagyot a tó körül, és begyűjtöttem a bogyós ágakat. Az ágakra meg madárkák kívánkoztak.

La Rose

Mostam, vasaltam, mutatom. Tulajdonképpen már elkészült a nyár végén, de eddig még kallódott. Most is még kallódik egy darabig, mert csak a következő virággal viszem kereteztetni. Közben meg remélem, hogy addigra az előszobába is felkerül az új tapéta (nagyon helyes apró rózsásat választottam- remélem, még kapható), és akkor a képek is a végleges helyükre kerülnek. A következő botenikai kép a hortenzia lesz, nagy lendülettel már bele is kezdtem.